Bejegyzések

Karácsony

Itthon történt
Nem is akarok most szakmázni. Inkább a karácsonnyal kapcsolatban írok néhány gondolatot.
Mindig szoktuk mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és küldünk jókívánságokat. Ezek többsége inkább megszokás, mint komoly érzelmű töltésű kívánságok. Először nem is akartam küldeni senkinek karácsonyi e-mailt, levelet stb. Tegnap mégis elküldtem néhány e-mailt. Felmerül a kérdés miért? Azért, mert nem akartam megbántani azokat, akik küldtek nekem, azzal, hogy még annyit sem teszek, hogy viszonozzam a jókívánságokat. Pedig szerintem ellentétben az Új évi jókívánságokkal a karácsony családi esemény. Általában örömteli. Miért mondom azt, hogy általában? Azért mert sok embernek ilyenkor azokra is kell gondolniuk, akik néhány éve még velünk voltak és már nincsenek velünk. Apósom ma egy éve halt meg. Biztos, hogy akár hány karácsonyunk lesz az életben még, ez mindig egy kicsit be fogja árnyékolni az ünnepet. Gondolom sokan vannak olyanok akik ha nem is ennyire közeli időponttal, de emlékeznek olyan szerettükre akivel már nem tud  együtt karácsonyozni. Nekünk is meg volt a megszokott menetrendünk. Szenteste nálunk, karácsony 1. napja anyósoméknál, a 2. napja szüleimnél. Sajnos tavaly nyár óta már édesanyám sem él, így ez a rendszer már tavaly sem funkcionált. Igaz van helyette más -szerencsére örömteli – dolog. A szentestét már tavaly is Szabolcs fiamnál és menyasszonyánál töltöttük. Ez boldogság egy szülői szívnek. Idén is ők látják vendégül mind a két család összes tagját. Jó, egy kicsit besegítünk a vacsora készítésbe – többek örömére én nem -, de a feladat többsége így is rájuk marad.
Az ajándékozásban is az a boldogság, hogy az ember látja, hogy sikerült annak (azoknak) örömöt szerezni akiket szeretünk. A karácsonyi vásárlás mindig egy tortúra. Feleségem ezektől megkímél engem. Ahogy a gyereknek nekem is minden ajándék újdonság a fa alatt. Én csupán Ildinek, a feleségemnek szoktam vásárolni, így legalább neki is lesz egy kis meglepetés a fa alatt .
Nem is akarom szaporítani eszmefuttatásom sorait inkább kívánom azt Önöknek, hogy sokáig töltsék a megszokott rend szerint a karácsonyukat és sokáig kelljen vásárolni még minden szerettüknek ajándékot, és ne szaporodjon azon személyek száma, akik a gyertyagyújtás során csupán emlékeinkben jelennek meg.

2 komment

  1. Névtelen
    december 23, 2011 at 5:22 du.
    Válasz

    Köszönet a szép sorokért!

  2. Névtelen
    december 26, 2011 at 4:57 du.
    Válasz

    Fájdamas elveszíteni a szülőket – különösen karácsony táján -, de sajnos ez az élet rendje.
    Egyik svájci úton mesélte Ildikó egy kb. 3 éves kicsilány – ettől teljesen független, de nagy igazságot hordozó mondását – "ilyen a azélet"… és az megy tovább.

Hozzászólás