Bejegyzések

Érdekességek: Myanmar és Thaiföld II. rész

Érdekességek: Myanmar és Thaiföld II. rész

Ázsia

Folytatódik az Érdekességek: Myanmar és Thaiföld sorozat.

Korábbi bejegyzésben (melyet itt olvashatnak el) már írtam az autózásról és az útviszonyokról, valamint a nyelvről és az étkezésről. További érdekességekért olvassák el a második részt is.

Tisztaság: Szegények, különösen Burmában, a falvakban, de mindenki söpör, takarít, mos. Igaz kisebb hibák előfordulnak. A kiteregetett ruha a poros úttól 2 m-re szárad… A mosás a kisebb helyeken a folyókban mosószer nélkül történik. A mosakodás is a folyóparton történik azoknál a családoknál, akik a folyók, tavak közelében élnek. Itt-ott egy-egy szemétkupac (a házaktól távolabb) előfordul. Éttermekben takarítják az asztalokat, igaz így is többségében ragad, de a szándék megvan.

Régen ez volt a „ruhásszekrény” (fémláda)
Régen ez volt a „ruhásszekrény” (fémláda)
Mosás a folyóban
Mosás a folyóban

Burmában láttam olyan asszonyokat, amilyenekről eddig csak Afrikában tudtam. Nyakgyűrűvel nyújtják a nyakukat. Készítettem is róluk képet.

Sző a nyakpereces burmai asszony
Sző a nyakpereces burmai asszony

Helyi idegenvezetők. Minden idegenvezető csak a saját városában, vagy annak közvetlen környezetében vezet. Itt nagyon elterjedt a FIT rendszer. Azaz 2-4 főnek van egy idegenvezető. Ehhez társul egy kocsi és egy sofőr. Az idegenvezetés több nyelven is lehetséges. Legjellemzőbb az angol és a kínai. Thaiföldön sok az orosz is. Myanmarban a francia, német, spanyol és az olasz turisták a leggyakoribbak. Érdekes, kevés az amerikai és az angol vendég. Ausztrál is ritka, pedig országuk közel van ehhez a területhez.  Én azt hittem hogy amerikai lesz a legtöbb látogató.

Egy idvegenvezető két utasnak mesél Ayuttheaban
Egy idvegenvezető két utasnak mesél Ayuttheaban

Mezítlábazás: A templomba és környékére csak mezítláb szabad bemenni. A buddhista papok közül sokan csak mezítláb közlekednek. A helyiek a „vietnámi”, a lábujjdugós strandpapucsban járnak. A kisebb településeken kivétel nélkül mindenki, a városokban – a speciális munkakörben (pl. bankban dolgozik) dolgozók kivételével – szintén ilyet hordanak. A templomok előtt a látogató kint hagyja a cipőjét (papucsát), bemegy, és amikor visszajön, a lábbelije ott van. Nem lopják el. Érdekes volt az is, hogy amikor megmutattak nekem egy-egy szállodát – több ilyen látogatás volt -, szinte minden esetben, aki körbekalauzolt (nem a legalacsonyabb rangú személy volt a szállodában), levetette a papucsát (nekik sem volt cipőjük) és úgy lépett be a szobába.

A mezítlábas harangozó
A mezítlábas harangozó

Állatok: Különösen Burmában, rengeteg kóbor kutya volt. Jámborak, de mindenhol vannak. Tartanak tehenet is, az Indiában is látható „púpos” gebe állatok ezek. Vadon élő állatok közül egyszer láttam egy kis kígyót mely kevert át az úttesten. Mivel az ember egyre több területet művel meg, visszaszorultak a vadon élő állatok. Ellenben sok madár él mindkét országban. Eleinte számomra ismeretlen, éles hangokat hallottam esténként. A helyiek felvilágosítottak, hogy ez a gekko. Láttam is utána őket. Olyan, mint Magyarországon a kis gyík, de szokatlanul erős fütyülős hangot ad ki.

A burmai cowboy
A burmai cowboy

Öltözet: Thaiföldön a papucs használatán kívül, többségében az Európában is gyakori ruhákat (pl. farmert, pólót) viselnek. Burmában a longi a legelterjedtebb viselet, mind a férfiaknál, mind a hölgyeknél. Ez egy bő bokáig érő vékony szoknya melyet a derékon önmagával megcsomóznak. Anyaga olyan, mint egy terítő, de össze van varrva a hosszanti oldala, így henger alakú lesz. Ezt tekerik maguk köré, és a végén elől összecsomózzák az anyagot.

Ruha egy manökenen mögötte a mezítlábas turisták
Ruha egy manökenen mögötte a mezítlábas turisták

Zaklatás: Burma különösen szegény, mégsem zaklatják a kéregető, ill. a bóvlit árusító gyerekek a turistát, mely ellenben Dél-Amerikában nagyon gyakori. Aki árul valamit pl. az utcán, vagy étteremben dolgozik, ő az utcán megszólítja az arra járót, hogy felhívja magára a figyelmet, de nem erőszakosak. A vásárlásnál lehet alkudni. A végén a kiinduló ár 50 -70 %-áért lehet elvinni a terméket. Sok az azonos áru. A végére rájöttem, hogy minden árunak, bárhol veszi az ember szinte teljesen azonos az alsó ára. A cél, hogy annál kicsit többet csikarjunk ki a vevőtől. Volt olyan, hogy vettem egy izomlazító krémet. Holland volt az eladó. Nem jutott eszembe alkudni. Amikor ki akartam fizetni visszaadta az ár kb. 30 %-t mondván én vagyok az első magyar vásárlója, pedig már 5 éve itt van. Az igazság az, hogy így is magasabb áron adta el, mint a szokásos, de nem akart becsapni, csak picit jobb árat akart kapni a termékéért. Az alkura az a jellemző, hogy mond egy számára is irreális árat és utána várja, hogy te mondjál egy számodra megfelelő összeget a termékért. Ebből ő azonnal leveszi, hogy van-e realitása az alkunak. Innentől ő már – a nagy gyakorlata miatt -, tudja, hogy ± 5 %-kal mennyiért fogja eladni neked az árut.

Csónakból árulja termékeit az asszony
Csónakból árulja termékeit az asszony
Van mire alkudni, és mit eladni
Van mire alkudni, és mit eladni

Hamarosan olvashatják a sorozat utolsó részét, addig is kövessék az Igazgató Távcsövét!

Hozzászólás