Bejegyzések

Japán – II. rész

Japán – II. rész

Ázsia

Folytatom beszámolómat a „Felkelő Nap országáról”.

Ha Japán, akkor japánkert…

Japán utunk következő megállója Kyoto (magyar írással: Kiotó) volt. Itt először egy igazi Japánkertet kerestünk fel. A fák és növények elképesztő látványát a parkban látható Arany Pavilon tette teljessé. Ez utóbbit szerettük volna belülről is felfedezni, de turisták sajnos nem látogathatják.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Bambuszerdő

Ezt követően egy hangulatos bambuszerdőbe látogattunk el. Ázsiában nagyon fontos szerepe van a növénynek: házépítésnél, konyhában és számos egyéb területen használják fel. Nem tudom, hogy tudták-e, de a bambusz egyes fajtái képesek naponta (!) 50 – 100 cm-t növekedni.

A városközpont meglepetései

A bambuszerdő után Kyoto városközpontja felé vettük az irányt. Egy váratlan meglepetés színesítette a központba vezető utunkat: a város melletti folyón éppen vízi felvonulás volt.

Kyoto az egyik legszebb óvárosi negyeddel rendelkező japán város. Itt különleges élményben lehetett részünk, egy gésával, egy maikoval és egy dannával is találkoztunk. Engedjék meg, hogy röviden megmagyarázzam ezeket az elnevezéseket. A gésa szó sokak számára ismerősen csenghet. Az 1600-as években, a kurtizánok legjobbjaiból alakult meg a gésák csapata. Feladatuk – a szexuális szolgáltatás mellett – dannájuk, azaz pártfogoltjuk szórakoztatása volt.

Egy gésának készségesnek és alázatosnak, valamint jó beszélgetőpartnernek, zenéhez és irodalomhoz értőnek kellett lennie.

A maikó pedig gésatanuló. Az egész család számára nagy öröm volt, hogyha  lányukat felvették maikonak, hiszen ha mindent jól csinált, akkor idővel gésa válhatott belőle. (A kép baloldalán egy maiko látható.)

Építészetileg is nagyon érdekes volt a belváros. Sok épületen látszott, hogy több száz éves.

Nara és a „pimasz” őzikék

Programunk Nara városában folytatódott. Itt a Todaiji templomot és a hatalmas Buddha szobrot tekintettük meg. Ahogy azt utunk során már korábban is megtapasztaltuk, ebben az övezetben is szabadon jártak-keltek az őzek. A „szerencsés” látogatók igen közeli őz-élményekkel gazdagodhattak: néhány állat a fejével kotorászott a látogatók táskájában, ennivaló után kutatva.

Nagyon szép volt az épület, és roppant különleges a szobor, de a nap szenzációja mégsem ez a program volt. Este érkeztünk meg szállásunkra, amely egy hagyományos japán fogadó, egy ryokan volt.

Egy rendhagyó szállás…

Idegenvezetőnk előre felhívta a figyelmünket, hogy erre a szálláshelyre csak egy kézipoggyásznyi cuccot vihetünk magunkkal.

Az első meglepetés a szobába történő belépéskor ért bennünket. A cipőnket az előtérben kellett hagynunk, mert a bent csak mezítláb (esetleg zokniban) lehet közlekedni. Csupasz lábbal léptünk be a szobánkba, ahol se szék, se ágy nem volt. Alvóhelyként a földre terített tatami, egy hagyományos japán szőnyeg szolgált. Ez olyan mint a testnevelés órákon a tornaszőnyeg (-szivacs).  Az érkezést átöltözés követte: belebújtunk az ott kapott yukatába (köntösbe) és getába (papucsba). Képzelhetik, hogy állt a 46-os lábamon a rózsaszín, műbőr, 38-as papucska…

A képen – a yukata mellett – a fejem mögött láthatják a nálam kb. 10 centiméterrel alacsonyabban lévő ajtófélfát is. Lehet, hogy egy „kicsit” magasabb vagyok a helyieknél?! :)

A fürdés

Mindezek után lementem a tradicionális fürdőbe – amelyből külön férfi, és női van. Öltözet: na az nincs! „Hab testemre” gondolom senki nem kíváncsi – délceg japán fiú pedig éppen nem volt akkor a fürdőben – ezért nem fotóztam.

A fürdés rendje a következő: leülsz egy kis hokedlire, és az előtted lévő fa dézsából mersz egy nagyobb fakanállal (vagy egy kisebb dézsával), és azt magadra öntöd. Szappan nincs. Ezt egy párszor megismétled, majd jöhet a meleg, lávakövekkel körberakott medence. Oldalt egy kis vízesés csordogál. A medencében különböző nagyságú lávakövekre lehet ülni. Sajnos nem volt sok időm a hely kiélvezésére, mert jött a vacsora.

Vacsoraidő

Az asztal, amelyre körülbelül 12 különböző étel került, 30 cm-re volt a földtől. Így hát a földön, törökülésben kellett föléje hajolnom. 30 évvel ezelőtt ez még könnyen ment volna, de most nem tudtam mit kezdeni a lábaimmal. A 12 fogásból 10-et meg is kóstoltam. Ezek közül 3 egész finom volt, a többit inkább ehetőnek mondanám. Mindenesetre én továbbra is inkább a „rossz”, hizlaló sült krumplira teszem le a voksom.

Másnap reggel…

Be kell valljam: jobban sikerült aludnom a tatamin, mint vártam. A reggeli kb. 8 féle ételből állt, amelyek már jobban elnyerték a tetszésemet, mint az esti kínálat. Ezen a napon következett a számomra legjobban várt program: a Fuji-hegy. Következő beszámolóm többek közt erről is fog szólni.

 

Hozzászólás